Alapvető igények

Az ember és a ló kapcsolata több ezer évre nyúlik vissza. A XX. század előtti időkben nem volt kérdéses, hogy mi az, amire a lónak szüksége van.

Manapság a lovak nagy része hobbilóként funkcionál, ennek elsősorban elgépiesedett társadalmunk az oka. Ez nem is lenne probléma. A problémát inkább az okozza, hogy a hobbilóként tartott lovak ma már nem kapják meg a számukra szükséges optimális feltételeket, mely nem feltétlenül merül ki a megfelelő tápanyag biztosításában.

Egy ló naponta átlagosan 16 órát tölt táplálkozással. Ez a következőképpen alakult ki. A vadon élő ló táplálkozás közben lassan halad előrefelé. Gondosan válogatja meg az elfogyasztani kívánt fűmennyiséget. Egy nap alatt átlagosan 4-6 km-t tesz ki az a távolság, melyet táplálkozás közben tesz meg. Mindezt hozzávetőlegesen 60 ezer rágással fogyasztja el naponta. Ebből adódik, hogy amelyik ló nem kap elég szálastakarmányt, hanem inkább granulátum formájában jut hozzá a tápanyaghoz, az egyrészt nem érzi magát jóllakottnak, még akkor sem, ha a tápanyag elegendő számára, továbbá nincs meg számára az elegendő rágás mennyisége. Ezért előfordulhat, hogy felfalják maguk alól az almot, továbbá mindent megrágnak, ami körülöttük van, főként a boksz farészeit. Többek között ezért is nagyon fontos a ló számára, hogy elegendő és jó minőségű szálastakarmányhoz jusson.

A ló elosztva pihen néhány órát az éjszaka folyamán, nem alszik mélyen. Nem is olyan régen volt, hogy folyamatosan veszély leselkedett rájuk, sokszor menekülniük kellett. Ez az ösztön megvan ma is. Bármelyik másik ló jelzésére azonnal reagál és menekül. Ezért van az, hogy a ló zajos környezetben képtelen kipihenni magát. Ezért nagyon fontos, hogy nyugalmat biztosítsunk számukra, legalább arra a rövid időre, amit alvással töltenek, mely időtartam legtöbbször nem haladja meg az egy órát folyamatosan.

A lovak viselkedési formái hosszú idő alatt alakultak ki, méghozzá tágas élettereken. A táplálék megszerzése folyamán szinte folyamatos vándorlásra kényszerültek. Az élelem megszerzése és a támadások elleni védekezés folytán intenzív mozgáshoz szoktak, melyet a háziasítás sem fogott vissza, hiszen munkalóként ugyanúgy biztosítva volt a lovak mozgás igénye.

Jelenleg, az optimális körülmények között tartott ló sem kapja meg a számára szükséges életteret és mozgásigényt, pedig a táplálkozást leszámítva, ez a legfontosabb a ló számára. Nagyon sok lóbetegségnek a mozgáshiány az alapvető oka. A ló mozgásszerveinek szüksége van regenerálódásra, melyet csak a mozgás adhat meg. Ellenkező esetben az inak és a kötőszalagok elveszítik rugalmasságukat, izmaik bizonyos fokig leépülhetnek.

A fizikai betegségeken túl, a lovak mentálisan is sérülnek, amennyiben nincs biztosítva számukra a megfelelő élettér és mozgás. Ennek hatására alakulhatnak ki rossz szokásai, főként a kényszermozgások. Ilyenkor a lovak unatkoznak, ezért vesznek fel kényszeres mozgásokat, amik egyrészt gyorsan berögződhetnek, másrészt a többi ló is lemásolhat.

A ló csak akkor képes az általa elvárt teljesítményre, főként mozgás terén, ha elegendő friss levegőhöz jut. Amennyiben az elegendő mennyiségű friss levegőhöz nem jut hozzá, könnyen kialakulhatnak légzőszervi problémái, ugyanis a lovak légzőrendszere igen érzékeny. Jelenlegi adatok szerint hozzávetőlegesen minden ötödik ló átesik valamilyen súlyos légzési betegségen, melynek semmi köze nincs a megfázáshoz. A lónak sokkal nagyobb szüksége van a tiszta, friss levegőre, mint a meleg istállóra.

Hasonló mértékben fontos egy ló számára a napfény. Azon túl, hogy jobb tőle a közérzete, erősíti az immunrendszerét is, továbbá a D-vitaminra ugyanolyan szüksége van, mint a többi élőlénynek. Ez hatással van az anyagcseréjére, energiaszintjére, szőrváltására is.

A ló szociális lény, szigorúan meghatározott rangsorban élnek együtt. Egy új ló bekerülése rangsorharcot válthat ki közöttük. A csapat összetartó, szilárd hátteret biztosítanak egymás számára. Egy lónak kizárólag a ménes védettsége képes megadni a biztonságos nyugalom érzését.

A fentieken túl az egyéb tevékenységeit is csak csapatban képes egy ló elvégezni. A legfontosabb ezek közül a bőrápolás, amit együtt végeznek. Ilyenkor párban vakargatják egymásnak azon testrészeit, amit nem érnek el. Egy egyedül élő ló elég nehezen tudná ezt elvégezni, amitől zaklatottá válik, továbbá unatkozik, hiszen a bőrápoláson túl, ez egy szociális megnyilvánulás is a részéről.

A fent leírtak alapján láthatjuk, hogy a ló számára a jó körülményeket nem csupán az elegendő táplálék jelenti. Ezek bármelyikének a hiánya zaklatottságot és betegségeket eredményezhet, továbbá a rossz szokások kialakulásának alapvető tényezői.