Bevezető
Mi, lovasok rendszerint három- vagy négyéves fiatal hátaslovakat vásárolunk. Csak keveseknek van lehetőségük, hogy lovukat maguk neveljék fel. Ennek ellenére legalább nagyvonalakban tudnunk kell, hogyan kell a fiatal lovat az első felnyergelésig kezelni és nevelni. A pótló (3-4 éves ló kiképzésének első 5-6 hónapjáig) viselkedése elárulja, milyen volt a felnevelése. A továbbiakban csak a kezelésről és nevelésről lesz szó, a takarmányozásról nem.
Az a hároméves , amelyik születésétől kezdve a családhoz kötődött, már ismeri az embert és környezetét, könnyebben tanítható, mint azok a természetgyermekek, melyek a legelőn, a civilizációtól távol nevelkedett, sohasem volt rajta kötőfék, és csak ritkán került ember közelébe. Utóbbiak természetesen többnyire félénkebbek és több törődést igényelnek, de a kiképzőjük iránti bizalmuk kifejlődésével általában ragaszkodóvá válnak.
Nehézséget jelent az olyan fiatal ló kiképzése, amelyiket felnevelésekor túlságosan elkényeztettek, sőt néha elpuhítottak, és amelyik rossza tapasztalatokat szerzett. A túlságos kényeztetés következményeit azonban meg lehet szüntetni. Ez nagyban függ a lovas személyiségétől. Ne tekintsük a lovat emberhez hasonlónak! Ne hasonlítsuk még a kedvenc kutyához sem, amelyik sokkal inkább képes az emberi viselkedést utánozni, mint a ló!
Nehezebb megnyerni az olyan fiatal lovak bizalmát, melyek felnevelésükkor az embertől rossz tapasztalatokat szereztek. Ezek jelentik a legtöbb gondot az alapkiképzésben, mert először nem lehet tudni, és csak lassan, türelmesen lehet kitalálni, milyen rossz tapasztalatai voltak a pótlónak. így például a nyelvhibák, a harapás, az ijedezés, a merevség gyakran a felneveléskori helytelen kezelés következményei.
