Fjord

Ez a pónifajta Norvégiából származik, még a jégkorszak előtti időkből. Ezt tartják a vikingek lovának, bár eredete mai napig vitatott. Korábbi neve vestlandshesten, azaz Nyugati ló volt, ami arra utal, hogy először Norvégia nyugati felén terjedt el, majd tovább terjedt Svédországban, Dániában. A vikingek háziasították, elsősorban a hadjárataikhoz, de munkalóként is alkalmazták nagy teherbírása miatt. Sokoldalúságát a mai napig megőrizte, hiszen hobbilóként is ugyanolyan jól funkcionál, mint versenyeken, főként távlovaglásra alkalmas.

Külsőre a fjord nagyon szép kis póni. Feje nagy és száraz, homloka széles. Nagy szeme barátságos tekintettel rendelkezik, fülei igen kicsik. Nyaka rövid, válla izmos, lapockái dőltek. Háta hosszú, melyen a jellegzetes hátszíja húzódik. Erős törzse van, lábai rövidek, olykor zebramintásak. Fara nagy, farka vastag szálú és dús. Színe fakó, sörényét általában nyírják, az oldalsó fehér szálakat kissé rövidebbre, mint a középen elhelyezkedő fekete szálakat. Sötét hátszíja könnyen felismerhetővé teszi.

A legtöbb pónihoz és kislóhoz hasonlóan a fjord is szívós, ellenálló, kitartó és méretéhez képest roppant erős. Kiváló munkabírás, valamint igénytelenség jellemzi. Nagyon tanulékony, bátor, akaratos, de együttműködő, ezért kiváló fajta a terápiás lovagláshoz, ahol gyakran alkalmazzák. Mozgása roppant kiegyensúlyozott. Legnagyobb értéke kiemelkedő fajtatisztasága, tekintve, hogy a XIX. század közepétől kezdve nem történt idegen keresztezés fajtán belül.

Hátaslóként hasznosítják őket, főként távlovaglásban, de fogatlónak is ideális. Természetéből adódóan gyógylovaglásra is nagyszerű ez a fajta.