Haflingi (Avelignese)

Egy legenda szerint V. Lajos, Bavaria uralkodója ajándékozta fiának azt a mént, mely a fajta őse lett, de ez csak feltételezés, nem bizonyítható. A haflingi fajta Tirol hegyeiben alakult ki a XVII. században. Valójában a fajta megteremtője egy helyi kancától és egy arab méntől származik. A XX. század elején még csak Tirol területén ismerték ezt a fajtát. Fő tenyésztési területe Ausztria volt, ahol a XX. század közepétől indult el a nagy lendületű tenyésztés. A XX. század második felében kezdődött az erőteljes tengerentúli export, főként az USA-ba, Ausztráliába, Kanadába és Új-Zélandra.

Szőre vörösesbarna, sörénye és farka sokkal világosabb, majdnem fehér. Feje kedves, barátságos és könnyű, szemei nagyok és élénkek, fülei kicsik. Háta középhosszú, fara nagy. Marmagassága 140-150 cm. Lábai rövidek, jól izmoltak, szerkezetük kiváló, patájuk hibátlan, ebből következően biztos járásúak.

Nagyon jó állóképességgel rendelkeznek, továbbá nagyon kezesek és tanulékonyak, könnyen idomíthatók, ebből adódóan a kezdő lovasok keresett fajtája.

Régebben hátaslóként és munkalóként alkalmazták ezt a fajtát, kiváló munkabírásának és igénytelenségének köszönhetően. Nyereg alatt és fogatban egyaránt jól használható. Versenyeztetésre nem túl gyakran alkalmazzák, de hobbilóként az egyik legkeresettebb fajta ez a harmonikus és elegáns kisló.