Hucul (Carpathian)

Ennek a fajtának a pontos származási helyéről megoszlanak a vélemények. Egy biztos, hogy a Kárpátok pónijáról van szó. Vannak, akik a Tarpán fajta egyenes leszármazottjának tartják. Legnagyobb valószínűség szerint Bukovina, Galícia és a régi Magyarország határvidékéről származik, még a jégkorszak előtti időkből. Ezen a határvidéken annak idején a hucul nép élt, róluk kapta elnevezését a fajta, melyről már az 1800-as évek végéről vannak írásos említések.

Három típusa van jelenleg:

A XIX. században arab telivérrel is keresztezték, erre vall nemes feje és elegáns testfelépítése.

Az Osztrák-Magyar Monarchia idején málhás és hátaslóként, valamint igáslóként hasznosították ezt a fajtát, majd Trianont követően magyar határon kívülre került a területe. Bánatpusztán próbálták fenntartani a megmaradt egyedeket, és újra felállítani az állományt. A ma meglévő egyedek az Aggteleki Nemzeti Parkban találhatók, és ott megtekinthetők, valamint magántenyésztőknél is van néhány példány.

A hucul fajta minden más fajtától különböző, mondhatni egyedülálló. Termete apró, feje közepes méretű, de nehéz, ennek ellenére szép alakú. Kifejezetten a primitív fajták megmaradt képviselője. Nyaka széles, marja lapos, háta hosszú. Farka mélyen található, de dús és vastag szálú, ugyanúgy, mint a sörénye. Mellkasa széles és mély, ettől olyan zömök a testalkata. Lábai rövidek igen erősek, jól izmoltak. Patái kicsik és formásak, nagyon ellenállóak. Lépése rövid, de a vágtája jó, továbbá jól ugrik. Színe eredetileg egérfakó, de ez a szín ma már nagyon ritka, mostanában a leggyakoribb az őzszín-pej és a fakó. Jellemzője a fekete hátszíj, valamint nagyon gyakori a zebracsíkos láb, valamint a vállkereszt.

A hucul ló nagyon hosszú élettartamú, edzett, ellenálló és igénytelen. Ez főként a hegyi környezetnek köszönhető, ahol az időjárási viszontagságoktól függetlenül szabadon voltak tartva, valamint folyamatos munkabíráshoz voltak szoktatva. Így alakult ki ez a tökéletesen ellenálló fajta.

Rendkívüli ellenálló képességének köszönhetően nagyszerű málhás-, hátas-, és igásló. Fogatlónak alkalmazva saját súlyának többszörösét képes elhúzni. Mivel nagyon szelíd és könnyen kezelhető, valamint tanulékony, ezért ideális hobbiló. Közkedvelt fajta, mivel egyszerű a gondozása, igénytelen, továbbá marmagassága révén felnőtteknek is lovagolható.