Lipicai

Több mint 400 évvel ezelőtt állítottak fel egy hercegi ménest a császári udvar számára Lipizzán. Olyan lovakat kívántak létrehozni, mely nagy tűrőképességű, de nemes küllemű. A tenyésztést spanyol lovakkal indították. Összesen nyolc mén vett részt a fajta kialakításában. A háborúk folyamán többször előfordult, hogy a ménesek evakuálásra kényszerültek. Így került Magyarországra, ahol a XIX. század elején hat évet éltek. Ennek leszármazottai maradtak hazánkban, Mezőhegyesen.

A lipicai fajtában országonként tapasztalhatók némi külsőre vonatkozó eltérések, de jellegében azért hasonlók. Legjellegzetesebb külső tulajdonsága a méretéhez képest igen nagy fej, profilja inkább egyenes, nagyon enyhén ívelt csak. Nyaka izmos és ívelt, marja elmosódott. Fara és szügye kifejezetten széles. Szikár inak jellemzik, csontozata igen tiszta. Színe általában szürke.

Hazánkban főként fogathajtásra alkalmazzák, amire a leginkább alkalmas, mivel igen tanulékony és engedelmes fajta, valamint kemény és ellenálló. A magyar fogathajtó világbajnokok mind lipicai fajtával indultak a versenyeken. Különleges értéket képvisel, hogy négyszáz éve fajtatisztán tenyésztik.