Nóniusz

Ennek a fajtának két fő típusa jellemző hazánkban, a mezőhegyesi fekete, valamint a pej színű hortobágyi, mely szikárabb az előbbinél. Fő jellegzetessége a kos vagy félkos fej, ami ennek ellenére arányos a testtel. Nyaka nem eléggé ívelt, gyakran rövid, ennek ellenére kedvelt. Háta középhosszú és széles, hasonlóan a marja és az ágyéka is, valamint izmos. Fara nagy és izmos, mellkasa lapos, dongás. Az európai lovak közül ez a fajta rendelkezik a legszárazabb ízületekkel. Láb és patahibák előfordulhatnak.

Ez a fajta is angol félvér. A Nonius nevű mén a napóleoni háborúk során került a francia rosiéresi ménesből osztrák tulajdonba, miután 17 éven át állt tenyésztésben. Onnan kerültek fiai Mezőhegyesre, ahol száz éven át tartott a tenyésztés a hadsereg számára, mely minden igényt kielégített. A beltenyésztésnek köszönhetően kialakultak külső hibák, melyeket angol telivérekkel korrigáltak. Ennek köszönhetően roppantul hasonlítanak a másik két mezőhegyesi fajtához. Miután a fajta katonai hasznosítása megszűnt, igáslóként alkalmazták őket, aminek szintén megfeleltek és kedveltté váltak, ez főként nyugodt vérmérsékletének és nagy teherbírásának köszönhető. Ezeknek a tulajdonságainak köszönhető az is, hogy távhajtási versenyeken igen közkedvelt fajta, továbbá hobbilónak is ideális, mivel kocsi előtt és nyereg alatt is bevált.