Shetland póni
Származási helye
A tévhittel ellentétben a Shetland póni nem a Shetland-szigetekről származik. Első nyomai Skócia északi részén található. A vélemények megoszlanak. Egyes feltételezések szerint a vikingek által, mások szerint a normannok által kerültek a Shetland-szigetekre. A szigeteken már a II. században is megtalálható volt ez a fajta, ez bizonyított tény.
A középkorban shelttie-nek nevezték őket, mely szó szerinti fordításban kis állatot jelent. Ezzel a testfelépítésükre kívántak utalni, hiszen a Shetland póni egy valódi törpe, minden arányosan kisebb rajta. Ez az apró termet az életfeltételek okozata, melyben hatalmas szerepe volt a zord klímának, valamint annak, hogy vadlovakként tartották őket.
Régebben a szigeten túl egyáltalán nem volt jelentősége ennek a fajtának. Nem is volt tervszerű tenyésztése, vadlovak módjára tartották őket. Valószínűleg cirkuszok révén kezdett elterjedni más országokban, majd népszerűségének köszönhetően, a XIX. század elején elkezdték szervezett tenyésztését.
Jellemzői
A Shetland póninak két típusa létezik.
- Standard, ez a hidegvérű lovakhoz áll közel. Hívják „A” típusnak, ez az eredeti. Marmagasságuk 87 és 107 cm közé tehetők. Törzsük mély és széles, mellkasuk öblös, faruk terjedelmes.
- Minishatland, amit „B” típusnak hívnak. Marmagassága 87 cm alatti. Jellegében könnyebb csontozatú. Sport típusú shetlandnak is hívják.
Feje arányos csukafej, homloka széles, szemei nagyok és barátságosak, értelmesek. Füle kicsi. Nyaka középhosszú és vastag, háta rövid és erős. Fara terjedelmes és jól izmolt. Lábai rövidek, izmosak, szabályos állásúak, patái kicsik és kemények, ebből következően szapora, rövid lépések jellemzőek rá.
Színe szinte bármilyen lehet. Rendkívül dús sörénye és farka van. Fedőszőre nyáron apró és sima, télen hosszú, tömött szőrt növeszt.
A tévhittel ellentétben a Shetland póni nem egyezik meg az Amerikai Shetland pónival, ebből következően a külső jellemzői sem ugyanazok.
Használata
A Shetland póni biztos járású hegyi ló, mely súlya többszörösét képes elvontatni, ebből következően hosszú időn keresztül bányalóként hasznosították.
Másik nagy felhasználási területei a cirkuszok voltak, és még a mai napig is használják őket.
Manapság legelterjedtebb hasznosítási területe hobbilóként jut érvényre. Elsősorban gyerekek használatára tenyésztik, ami alacsony marmagasságuk miatt igen előnyös. Sajnos erre nem minden egyed alkalmas, mert bár tanulékony és jól alkalmazkodó fajta, egyes mének idősebb korukra gorombákká válnak.
